Ez a karkötő az én magzatom emlékére készült, akit a karkötőn lévő angyal szimbolizál. Most, hogy életet fogok adni egy kis csöppségnek kicsit vissza lassultak a napok, és sokat gondolkoztam, hogy miken is mentünk keresztül az elmúlt pár év során, így született meg ez a karkötő.
Minket az R.M.ékszer varázslóit a körülöttünk lévő dolgok inspirálnak, így tényleg minden ékszerbe egy darab van belőlünk.
Végezetül pedig néhány sor arról, hogyan dolgoztam fel ezt a veszteséget:
Vannak az ember életében olyan pillanatok, amire nincs orvosság, nem lehet rá készülni, egyszerűen csak megtörténik.
Szörnyű érzés az, amikor veszteség éri az embert. Nem, nem az anyagi veszteségekre gondolok, hanem arra, amikor a lelked egy darabját kiszakítják a testedből. Amikor el kell engedned valakit, aki soha nem lehet már a tiéd. Az emléke viszont egész életedet végigkíséri.
Eléggé pozitívan élem a hétköznapokat, és igyekszem a negatív dolgokat abszolút kizárni. Így persze nem is készülök rájuk, mert hát miért pont velem történne bármi is? Aztán beüt a nagy betűs Gond. Ekkor fel sem fogom igazán, hogy min megyek keresztül. Nincs idő gondolkozni. Majd már csak arra eszmélek, hogy nincs többé.
Napok teltek el, majd elkezd fájni az űr, ami az elvesztése után keletkezett. Csak úgy zsibog, mint egy friss seb az ember testén. Ez a fájdalom viszont sosem fog elmúlni. Mindig emlékezni fogok arra a napra, amikor elvesztettem őt. Akkor meghalt egy darab belőlem, elveszett… ám az emléke örökké bennem él tovább.
Köszönöm azt a gyönyörű pár hetet, amit Veled tölthettem!
